A ‘fél úton megállás’ jelenségéről
Úgy érzem, szót kell ejtenünk az emberi psziché működéséről, mert az ego szeret félmegoldásokkal elégedetté válni. Persze úgy, hogy közben az égvilágon semmi sem történt valójában.
Mikor érezzük, hogy valami nincs rendben és kutatjuk a kiutat, akkor általában eljutunk végül a megfelelő helyekre, megkapjuk a megfelelő tanácsokat, úgymond irányba állítanak bennünket, innen már tudjuk, hogy mi miért van és merre kellene tovább menni. DE! Itt szokott jönni a leállás. Tökéletesen kielégít minket, hogy ráláthattunk felülről a teljes képre. Hurrá! Mintha önmagában a felismeréstől a dolgok jóra változnának.
Megtörténhet ez is. Sokszor viszont nem. Fontos első lépés a felismerés, de a változást csak egy aktív cselekvés hozza meg. Rálépni az útra, elindulni az irányba, megtenni a cselekvéseket, amik lassan mozgásba hozzák a változást. Ez egy olyan folyamat, amely hosszú távon lelkünknek jó lesz, de az egónk nem kedveli az ilyesmiket. Semmiféle változást nem kedvel. Mint a kisgyerek, akitől el akarják venni a megszokott játékszerét, úgy szorítja magához az ‘amúgy idejét múlt, kifutott’ ideákat, gondolatokat, fájdalmakat és minden egyebet.
Nyilván mivel érzi, hogy ha ténylegesen tesz is a változásért, bizonyos dolgok elkerülhetetlenül el fognak tűnni és amíg új nem születik, addig nem lesz sok komfortérzete.
Ezt figyeltem meg tanácsadásaim során is. Amikor kikérik egy vaszati szakember véleményét és megkapják az ‘AHA’ érzést, felismerik a helyzetet egészében is, mégis a yantrák kirakásáig már nem mindig jutnak el, vagy nagyon sokára. Tudják, hogy kellene, de az egó érzi, hogy ott indulnak majd el a valódi változás folyamatai, ahonnan már nincs hátra, csak előre, és bizony kellemes sem lesz mindig, mert a változás nem az ember körül fog zajlani, hanem többnyire rajta keresztül. Így az egó részünk fél úton szépen hátraül és élvezi, hogy legalább tudja, miért olyan az élete, amilyen.
Mint ahogyan a legtöbb ötlet is elhal fél úton. Az ember gondolatban megéli az ötlet megvalósulását, sikerét és a jó érzéseket, amiket ad, és gyakorlatilag ezzel meg is elégedett. De valójában el sem indította, hogy fizikailag is megvalósuljon, hiszen ahhoz az álmodozás mellett konkrét hétköznapi tetteket is végre kell hajtani.
Vékony a válaszvonal, mégis álmokat választhat el a megvalósulástól.
Úgyhogy arra biztatok mindenkit, hogy legyen tudatában, hogy így zajlanak ezek a dolgok és próbáljon erőt venni magán annál a bizonyos válaszvonalnál és meglépni a dolgokat, kitenni a yantrákat, elmenni egy kurzusra, befizetni egy útra, felvenni a kapcsolatot egy illetővel. Mindegy mi, de az ideák világából vigye át a dolgokat a manifesztálódás világába is.
